kondás on
Volt egyszer egy szegény herceg. Királyság volt icipici, de a házasságot mindegy lehetett, és elvenni a herceg hasonlók.
Természetesen volt néhány bátran ki a császár lánya kezét: „Akarod?” Azonban ő viselte a dicsőséges nevet és tudta száz hercegnők hálával, hogy válaszoljon az ajánlatot hozzájárulását. Miért várjunk csak ez az Imperial lányai!
Hallgassuk meg az ugyanolyan, mint volt.
A sír a késő herceg apja nőtt rózsabokor kimondhatatlan szépség; ez kivirult csak egyszer öt év, és feloldja azt csak egy szál rózsa. De ő öntött édes ízt, hogy ásni neki tudná elfelejteni minden bajok és a gondok. Még mindig ott volt a Prince fülemüle, aki énekelt oly csodálatosan, mint a nyakába az összes csodálatos dallamok, amelyek a világ gyűlt össze. És Rose és Nightingale nevezték, mint egy ajándék Princess; Azt tedd egy nagy ezüst ládikó küldött neki.
A császár elrendelte, hogy koporsókat közvetlenül a nagyterembe, ahol a hercegnő játszik vele udvarhölgyei „meglátogatni” - egyéb tevékenységek nem. Látva a nagy ládát ajándékokkal, hercegnő tapsolt örömében.
- Ó, ha csak volt egy kis punci! - mondta, de volt egy szép rózsa.
- Ó, milyen aranyos ez történik! - Mind azt mondta a nyoszolyólány.
- Több, mint aranyos! - mondta a Császár. - Ez csak rossz! De a hercegnő megérintette a rózsát és majdnem sírt.
- Fi, papa! - mondta. - Ez nem a mesterséges, de igaz!
- Huh! - mondta a udvaroncok. - Ez!
- Időjárás dühös! Lássuk először is, hogy egy másik koporsót! - mondta a császár, és hogy jött ki a koporsót, és a fülemüle énekelt olyan csodálatosan, hogy lehetetlen volt megtalálni benne vannak hátrányai.
- Superbe! Charmant! - mondta a nyoszolyólány; mindannyian beszélgettek francia, egy rosszabb, mint a másik.
- Mivel a madár jut eszembe a szerv a késő császárné! - mondta egy öreg udvaronc. - Igen, ugyanaz a hang, ugyanolyan módon, hogy a hang!
- Igen! - mondta a Császár, és sírt, mint egy gyerek.
- Remélem, hogy a madár nem igazi! - mondta a hercegnő.
- Ezt! - azt mondták, hogy teljesíteni bemutatja, hogy a nagykövetek.
- Tehát hadd repülni! - mondta a hercegnő, és nem tette lehetővé a herceg, hogy jöjjön vele magát.
De a herceg nem volt kedvét, maszatos maga az arcodra, fekete és barna festékkel, húzta a kalapját, és bekopogott.
- Üdvözöljük császár! - mondta. - Nem ott van nekem a palotában a város?
- Van egy csomó séta így néz ki! - Császár válaszolt. - De várj, van egy kondás! Mi mélységből disznók!
És Prince bíróság jóváhagyta a kondás, és hozott neki egy szánalmas apró helyiség mellett a sertés kamra. Minden nap ott ült a munkában, és este egy csodálatos vágású bankot. Pot volt lógott a harangok, és amikor főzött valamit, csengők nazvanivali régi dal:
Minden eltűnt, elment, elment!
Szórakoztató az volt, hogy kapaszkodva emelkedik a gőzölgő fazék viszont sikerült kideríteni, melyik van elkészítésében a csészébe. Igen, ez nem olyan, mint egy fazék néhány rózsa!
- Ó, mert én játszani! - mondta. - Tehát kondás, akkor már kialakult! Figyelj, legyen egy menj és kérdezd meg, hogy mi van ezzel az eszközzel.
Az egyik hölgy kellett viselni fa cipő, és menj a hátsó udvarban.
- Mit veszel a pot? - kérdezte.
- Tíz printsessinyh puszi! - felelte a kondás.
- Isten ments! - mondta a nyoszolyólány.
- Egy olcsóbb lehetetlen! - felelte a kondás.
- Nos, mit mondott? - Megkérdeztem a hercegnőt.
- Igen, és nem tudja átadni! - válaszol a nyoszolyólány. - Ez szörnyű!
- Így suttog a fülembe!
És azt suttogta egy udvarhölgy hercegnő.
- Itt egy cad! - mondta a hercegnő, és eltűnt, de. A harangok zúgtak annyira édes:
Minden eltűnt, elment, elment!
- Nézd! - mondta a hercegnő nyoszolyólány. - Kérdezzük meg, ha ő lesz tíz puszi hölgyeim?
- Nem, köszönöm! - mondta a kondás. - Tíz csókok hercegnő - vagy pot marad velem.
- Milyen unalmas! - mondta a hercegnő. - Nos, akkor meg kell, hogy legyen körülöttem, úgyhogy senki sem látta meg minket!
Udvarhölgy körülötte, és szét szoknya; kondás Tíz csókok printsessinyh és hercegnő - bankot.
Itt öröm volt! Az egész este, és minden másnap, a bank nem megy a kandalló, és a város nem volt egyetlen konyhát, az Chamberlain egy egyszerű varga ételeket, amelyek nem tudták, hogy mit lehet főzni benne. Udvarhölgy táncoltak és tapsoltak.
- Tudjuk, hogy ki ma édes leves és palacsinta! Tudjuk, hogy ki a kása és a karaj! Milyen érdekes!
- Naná! - megerősítette vezető gofmeysterina.
- Igen, de tartsd a szád: Én császár lánya!
- Te jó ég! - mondta az egészet.
A kondás (azaz herceg, de nekik, hogy ő egy kondás) nem vesztegette az időt és hiába vágású csörgő; amikor elkezdett forogni a levegőben, hallotta a hangokat a keringő és polkát, ami csak egy fehér fény.
- De ez superbe! - mondta a hercegnő tova. - Ez potpourri! Sokkal jobb, hogy nem hallottam semmit! Figyelj, kérdezni, mit akar ehhez az eszközhöz. De a csók már nem vagyok!
- Ez megköveteli printsessinyh száz puszit! - számolt be az udvarhölgy, a látogató a kondás.
- Amit szem előtt? - mondta a hercegnő, és folytatta útját, de két lépést, majd megállt.
- Meg kell, hogy ösztönözze a művészetek! - mondta. - Én Imperial lánya! Mondd meg neki, hogy én adok neki, a nap előtt, tíz csókok, és hagyja, hogy a többi dopoluchit én hölgyek!
- Nos, mi nem ízét! - mondta a nyoszolyólány.
- Hülyeség! - mondta a hercegnő. - Nos, ha tudok megcsókolom, akkor még inkább! Ne felejtsük el, hogy én feed és fizetnek a fizetést!
És az udvarhölgy volt, hogy ismét megy a kondás.
- Printsessinyh száz puszi! - ismételte meg. - És nem - sem maradt, hogy az övé.
- Legyen körül! - parancsolta a hercegnő és udvarhölgy vették körül, és a kondás csókolni kezdte.
- Miféle összejövetel sertésekben Zacuto? - kérdezte, jön ki az erkélyre, a császár dörzsölte a szemét, és feltette a szemüveget. - Uh, igen, ez az udvarhölgy ismét készül valamire! Mennünk kell látni.
És ő elterjedt a csomagtérajtó cipőjét. A cipő volt a régi, kopott cipő. Nos, akkor, ahogy fröccsen őket!
Amikor jött a kertben, ő csendesen osont az udvarhölgy, és ezek mind borzasztóan elfoglalt csókolózás venni: szükség volt annak érdekében, hogy a kifizetett ár volt tisztességes, és a kondás nem kapnak sem több, sem kevesebb, mint kellett volna. Senki így nem vette észre a császár, és ott állt a lábára.
- Mi az, hogy ezeket a dolgokat! - mondta, amikor látta, csókolózás, és dobta a cipő csak abban a pillanatban, amikor a kondás kapott Princess 86. csókot. - Kifelé! - kiáltotta dühös császár és kizárták az állam és a hercegnő és a kondás.
Felállt, és sírt, a kondás szidtam, és az eső és öntözés.
- Ah, én szerencsétlen! - mondta a hercegnő. - Mit is feleségül egy jóképű herceget! Ó, milyen szerencsétlen vagyok!
És a kondás elment egy fa mögé, letörölte az arcát egy fekete és barna festék, dobott piszkos ruhát, és megjelent előtte minden királyi fenség és dicsőség, hogy a hercegnő nem tudott segíteni bókolt.
- Most már csak gyűlölöm! - mondta. - Nem akarom, hogy túl tisztességes Prince! Nem igazán értem a Nightingale és a Rose, és megcsókolta a kondás a játékok! Szolgál, mint te!
És bement az Isten országát, határozottan becsukta maga mögött az ajtót. És be kellett lennie igen énekelni:
Minden eltűnt, elment, elment!
