Graben - Geológia szótár - Enciklopédia és Szótár

Graben Graben [azt. Graben - árok], Suess 1875 - serdülő kéreg része elválasztott dömping, legalább a szomszédos fordított hibák, viszonylag kiemelkedő részei. G. általában bonyolítják nagy ívelt feltöltésnél és képezhető eredményeként csökkentő aktív kéreg blokk, és ennek eredményeként emelése a szomszédos részeket. A legtöbb mai. kutatók úgy vélik, hogy a fő ok a megjelenése az oktatás, a húzó erők boltívei felemelkedés kialakulását az utóbbi. Gyakori komplex Graben - határolt két oldalán nem egy, hanem egy egész rendszer szünetek (több kisülések). G. általában hosszúkás alakú tervet, és néha eléri hossza több száz km-es átmérőjű több tíz kilométer. Ilyen G. közé tartoznak leginkább a hasadékot. Morfológiailag nagy G. formában kifejezve mélyedések tele tavak (Bajkál GG Kelet-Afrika), illetve fejlesztette ki a folyók (Rajna G.). Számos szerkezeti jellemzők osztják másképp. G. hosszanti - hosszúkás mentén sztrájk a befoglaló struktúrák; keresztirányú - egy hosszú tengely körül, amely merőleges a tengely a burkolószerkezetet; ék - bővülő lefelé.

Lásd. Szintén `Graben` más szótárak

telek, depresszió, rámpák

Magyar szótárban szinonimák

Graben s; m. [ott. Graben - árok, árok] Geol. Depresszió, mélyedés, kialakítva eredményeként csökkentő, ülepítő része kéreg mentén hibák.

Graben (Graben, hogy -. Letters -. Moat), csökkent hibák részében a földkéregben. Feszített több száz kilométeren grabens közé tartoznak leginkább a hasadékot.

1. Kihagyott hibái részben a földkéregben.